huszonnegyedik fejezet
Gabe telefonja megcsörrent, amikor másnap belépett az irodaházba.
A szokásosnál korábban ért be dolgozni. Már-már megszokta, hogy Miával együtt mennek be, miután együtt töltötték az éjszakát a lakásán, és ez a rutin kellemes biztonságérzettel töltötte el. Előző este nyugtalan és feszült volt, csendben mérgelődött azon, hogy Mia egyedül fekszik otthon az ágyában, épp úgy, ahogy ő is az övében.
Nem tetszett neki, hogy így érez.
Utálta, hogy a lelki nyugalma valamiféleképp függ Miától, és hogy csak akkor érezte magát jól, ha a közelében volt. Úgy viselkedett, mint egy ragaszkodó, szerelmes kamasz, ami az ő korában és az ő élettapasztalatával teljesen értelmetlennek tűnt.
Elhúzta a száját, amikor meglátta, hogy az anyja keresi. Hagyta, hogy rábeszéljen a hangpostájára, miközben beszállt a liftbe. Majd később, az irodájából visszahívja, ha egyedül lesz. Nem akarta, hogy bárki is hallja, miről beszélnek, már ha arról volt szó, amit sejtett.
Üres irodák mellett ballagott végig a folyosón a sajátjához. Miának csak egy órával később kellett megérkeznie, és már felajzott volt a várakozástól. Ökölbe szorította a kezét, mikor leült az íróasztalához. Beugorhatott volna érte útközben. Vagy elküldhette volna érte a kocsit tegnap este a vacsora után. De eldöntötte, hogy nem fogja gyöngének mutatni magát. Valójában magának akarta bizonyítani, nem függ tőle, és nem gondol rá minden egyes pillanatban, amit nem vele tölt. Szüksége volt egy kis távolságra, mert Mia máris kezdett komoly függőséggé válni, amelytől képtelen volt szabadulni.
Nos, eddig semmi nem úgy működött, mint ahogy eltervezte.
Elővette a mobilját, hogy visszahívja az anyját. Várt, míg kicsengett a hívás.
– Anya, Gabe vagyok. Bocs, hogy nem vettem fel az előbb, de épp az irodai liftben voltam.
– Ezt nem fogod elhinni! – mondta anyja olyan izgatott hangon, mint aki egy percig sem tud várni, hogy elmondja, ami a szívét nyomja. Gabe felsóhajtott és hátradőlt a székében. Pontosan tudta, mit fog hallani, de kíváncsiságot színlelve visszakérdezett.
– Mi történt?
– Az apád ki akar velem békülni! El tudod ezt hinni? Idejött tegnap este, hogy ezt elmondja nekem.
– És te mit szeretnél? Anyja hümmögött, aztán csendben maradt. Vagy nem számított arra, hogy Gabe ilyen lazán reagál, vagy még maga sem tudta, mit akar.
– Azt mondja, nem feküdt le azokkal a nőkkel. Szeret engem, és vissza akar jönni hozzám, és ez volt élete legnagyobb baklövése. De házat vett, Gabe! Házat! Ez nem úgy hangzik, mintha nem tudta volna túltenni magát a házasságunkon.
– Te hiszel neki? Újabb hosszú szünet következett. Hallotta, hogy anyja nagyot sóhajt, és szinte látta maga előtt kínlódó arcát.
– Nem tudom! – felelte végül.
– Te is láttad a képeket, Gabe.
Mindenki azt hiszi, hogy lefeküdt azokkal a nőkkel, még akkor is, ha nem tette meg. Most pedig térden csúszva könyörög, hogy fogadjam vissza. A rengeteg megaláztatás és szenvedés után, amit okozott, azt kéri tőlem, hogy
egyszerűen
bocsássak meg neki, felejtsek el mindent, és tegyek úgy, mintha nem hagyott
volna el egy szó nélkül harminckilenc évi házasság után.Gabe inkább nem szólt semmit. Nem akarta befolyásolni az anyja döntését. Nem is tudott volna hitelesen érvelni amellett, hogy fogadja vissza az apját, mert pontosan tudta, mennyi fájdalmat okozott az anyjának a válás. A sors fintora, hogy a volt felesége épp aznap akart vele kibékülni, amikor az apja megosztotta vele ugyanezt a szándékát.
Esze ágában sem volt visszafogadni Lisát, és megértette az anyja vívódását. Álszentség lett volna tőle, ha ennek ellenkezőjére biztatja, még ha az apjáról is volt szó. Nem akart beleavatkozni ebbe, bár a lelke mélyén szerette volna újra együtt látni a szüleit, a családját. Azt a két embert, akikre p egész életében felnézett.
– Megértem, hogy dühös vagy rá, és nem hibáztatnálak érte. De azt kell tenned, ami neked jó, anya. Döntsd el, mi tesz téged boldoggá, és ne törődj azzal, mit szólnak ehhez mások. Szereted még apát?
– Természetesen igen! – vágta rá az anyja.
– Ez nem múlik el pár nap vagy hónap elteltével. Miután nekiadtam harminckilenc évet az életemből, nem tudok rögtön túllépni rajta, csak mert úgy döntött, hogy már nem akar velem élni.
– Nem kell azonnal választ adnod neki, anya. Ezúttal a te kezedben van a döntés. Apának sokat kell még tennie azért, hogy kiengeszteljen. Adj időt magadnak, hogy mérlegeld a lehetőségeidet és tisztázd az érzéseidet. Senki sem mondhatja, hogy most rögtön vissza kell fogadnod.
– Nem – helyeselt az anyja.
– Ezt nem is tenném. Még mindig szeretem, de haragszom rá azért, amit velünk tett, és ahogy ezt tette. Nem bírom kiverni a fejemből azokat a fotókat a sok idegen nőcskével. Nem tudok úgy ránézni, hogy ne lássak valakit az oldalán.
– Szeretném, ha minden úgy történne, ahogy neked a legjobb – mondta szelíden Gabe.
– Bárhogy is dönts, én teljes mértékben támogatlak.
Anyja hosszan sóhajtott, és Gabe hallotta, hogy nyeli a könnyeit. A néma dühtől megfeszült az állkapcsa és ökölbe szorult a keze. Utálta az apját, amiért ezt művelte az anyjával.
– Köszönöm, Gabe, ez sokat jelent nekem. Hála az égnek, hogy vagy! Nem is tudom, mihez kezdenék a támogatásod és a megértésed nélkül.
– Szeretlek, anya! Hívj fel bármikor, ha beszélgetni szeretnél. Hallotta, ahogy anyja végre fellélegzett a vonal túlsó végén.
– Hagylak dolgozni – mondta.
– Ilyen korán reggel már az irodában vagy? Meg kellene fontolnod azt a szabadságot, amiről beszéltünk. Túl sokat dolgozom, fiam.
– Jól vagyok, anya. Te csak magadra figyelj most, rendben? És hívj, ha szükséged van rám. Tudod, hogy rád mindig van időm.
Miután elköszöntek és letették a telefont, Gabe a fejét csóválta. Apjának tehát eltökélt szándéka volt a békülés, nem csak pillanatnyi felindulásból mondta neki az ebédnél. Elment az anyjához, a bocsánatát kérve, tehát kész volt végigmenni a békülés hosszú, fáradságos útján. Elfoglalta magát az e-mailekkel, de közben fél szemmel az órát figyelte. Egyre nyugtalanabb lett, ahogy közelgett Mia érkezésének időpontja. Már kétszer is majdnem küldött neki egy sms-t, hogy megkérdezze, merre jár, de mindkétszer inkább letette a telefonját. Nem akart kétségbeesettnek tűnni.
Az asztalára már kitette az utolsó kúpot, amellyel az anális szexre készítette elő Miát. Elképzelte, ahogy ráhasal az asztalára, és szétnyitja a popsiját, hogy felhelyezze a kúpot, és azon nyomban olyan merevedése lett, hogy már szinte fájt. Alig várta, hogy a kúp helyett végre a farkát dugja a fenekébe. Egyre türelmetlenebb volt. Teljes hozzáférést akart Mia valamennyi testrészéhez. Már elég időt adott neki arra, hogy alkalmazkodjon az igényeihez. Ideje volt végre valóra váltani minden mocskos, kéjes szexuális fantáziát, amelyeket kettejükről szövögetett.
Már a következő hétvégén járt az agya. Az azutáni héten külföldi üzleti útra készült, ahová természetesen Miát is vinni fogja, de előbb még néhány napot kettesben akart tölteni vele, hogy végre bevezethesse a világába.
A borzongás végigfutott a gerincén, amikor sóvárogva arra gondolt, hogy Mia kikötözve, szétfeszített combokkal fekszik előtte. Aztán elképzelte saját magát, amint hátulról seggbe kúrja. És addig bassza a száját, míg a szélén le nem csorog az ondója. Aztán olyan mélyre döfi a farkát a puncijába, hogy már semmi sem választja el őket egymástól.
Megszerezte Miát. Alaposan megbaszta. De még hátravolt, hogy addig kefélje, míg rajta kívül minden mást elfelejt. Azt akarta, hogy valahányszor ránéz, jusson eszébe, hogy az ő tulajdona.
Ha ettől primitív seggfej lesz, ám legyen. Ilyen volt és kész. Képtelen volt fékezni a vágyát, hogy Mia az övé legyen, és teljesen birtokba vegye.
Fél kilenckor kinyílt az ajtó, és belépett Mia. Gabe érezte, ahogy visszatér belé az élet, és a megkönnyebbülés már ott lebegett a szeme előtt.
– Zárd be magad mögött az ajtót – utasította halk hangon. Mia megfordult, és úgy tett, ahogy mondta. Aztán visszanézett rá, még mindig az ajtóban állva. Túlságosan is messze volt, márpedig Gabe olyan közel akarta érezni magához, mint egy tetoválást a bőrén.
– Gyere ide! Csak tegnap délután váltak el egymástól, mégis két örökkévalóságnak tűnt. Gabe csak arra tudott gondolni, hogy újra a magáévá tegye, és emlékeztesse, hogy a tulajdona.
Kézbe vette a kúpot, de ahelyett hogy az asztalra fektette volna Miát, intett neki, hogy kövesse az iroda sarkában álló bőrkanapéhoz. Leült, és az ölére mutatott, Mia pedig hasra feküdt, keresztbe a combján. Arcát letette a puha bőrre, de a szeme sarkából még látta őt. Haja borzasan hullott az arcába, szeme picit álmosan, de vágyakozón ragyogott.
Gabe becsúsztatta a kezét a szoknyája alá, és elégedettség töltötte el, amikor megérezte a feneke meztelen, puha bőrét. Felhúzta a szoknyát, és egy percig gyönyörködött a látványban, majd a síkosítóért nyúlt. Ma a szokásosnál is többre lesz szüksége, mert ez a kúp volt az eddigi legnagyobb.
Simogatni kezdte az ánuszát, miközben bőségesen bekente a síkosítóval. Mia teste megfeszült az ölében, de ekkor a másik kezével megcirógatta a fenekét, majd megnyugtatóan végigsimított a gerincén.
– Lazíts! Bízz bennem, Mia. Nem fogok fájdalmat okozni. Engedd, hogy kellemessé tegyem.
Mia sóhajtott, és a teste elernyedt. Gabe szerette, hogy ennyire szófogadó és engedelmes.
A kúp hegyét lassan elkezdte betolni az ánuszába. Finoman mozgatta benne, hogy kitágítsa a kis izomgyűrűt, és fokozatosan egyre mélyebbre csúsztassa. Mia kinyújtotta az ujjait, aztán ökölbe szorította a kezét. Behunyta a szemét, és egy halk nyögés csúszott ki a száján. Azon a szájon, amelyben ő hamarosan elmerülni készült. Vagy mégis inkább a punciját dugja meg? Izgatóan szűk lehet most, hogy a kúp feszíti a fenekét.
Mia icipicit felsikkantott, mikor a kúp teljes hosszában eltűnt benne. Gabe azon nyomban simogatni és cirógatni kezdte a popsiját és a hátát, hogy megnyugtassa és ellazítsa.
– Csitt, bébi. Már kész is vagyunk. Lélegezz mélyeket. Ne küzdj ellene. Egy pillanatig feszíteni és égetni fog, de csak lélegezz, és elmúlik.
Mia izgatottan kapkodta a levegőt és egész testében remegett. Miután adott neki egy percet, hogy összeszedje magát, felsegítette az öléből. Széttárta a combjait, és közéjük állította Miát, neki háttal. Aztán lehúzta a sliccét, és elővette a farkát.
Lecsúszott a kanapé széléhez, megragadta Mia csípőjét, és ráhúzta keményen álló farkára.
Mia visszatartotta a levegőt, miközben beleült. A mindenségit, ez az! A hüvelye lélegzetelállítóan szűk volt és lüktetve szorította a farkát. Nedvesen, forrón szívta magába, egyre mélyebbre és mélyebbre.
Miután néhány lökéssel megjáratta a farkát benne, felállította Miát és ő is felállt. Megfordította, és a térdére állította a kanapén. Mia a háttámlába kapaszkodott és hátratolta a fenekét. Feltárult előtte a puncija rózsaszín húsa. Hívogatóan
csillogott, mint a nektár. Már alig várta, hogy elmerüljön benne.Belehatolt, mélyen belecsúszva a nedves, szűk barlangba. Imádta hátulról csinálni, ez volt az egyik kedvenc póza.
Megragadta Mia csípőjét. Ujjai mélyen a húsába nyomódtak, ahogy tartotta, és erős lökésekkel baszni kezdte. Az iroda csendjében visszhangoztak a csattanások, ahogy az ágyéka nekicsapódott a fenekének.
Lenézett, és figyelte, ahogy a farka eltűnik Mia puncijában, aztán újra előbukkan, a hüvelynedvétől csillogón.
– Izgasd a csiklód, bébi! Elégítsd ki magad! Én már nem bírom sokáig – mondta fojtott hangon.
Ismerős érzés volt, és ismerős szavak. Mintha minden egyes alkalommal ez történt volna, valahányszor csak szeretkeztek. Egyszerűen képtelen volt fékezni magát, ha Miában volt. Ilyenkor csak egyetlenegy sebesség létezett, a teljes gőzzel.
Mia hüvelye ráfeszült a farkára, majd egy másodperccel később lüktetve elernyedt, és elárasztotta a nedvesség, amikor elélvezett. Ez teljesen megőrjítette. Behunyta a szemét, mert úgy érezte, mindjárt kiugrik a helyéből. A heréi annyira tele voltak, hogy majd' szétrobbantak, aztán az ondó végigszaladt a farkában és kitört belőle, telespriccelve Mia hüvelyét.
Isteni volt benne lenni. Még soha semmi sem okozott ilyen kéjt. Még soha senki nem őrjítette és vadította meg ennyire, csakis jó értelemben. Meg se tudta volna magyarázni, mit tett vele. Egyszerűen csak Mia ilyen volt.
Olyan, mint a legerősebb kábítószer. Mint a függőség, amelytől nem tud szabadulni, sőt soha többé nem is akart.
Lehajolt hozzá, és betakarta a hátával, miközben még pár percig a hüvelye forró szorításában maradt. Amikor elernyedt a farka, óvatosan kihúzta, aztán felsegítette Miát és a mosdóba küldte, hogy frissítse fel magát. Ő addig megigazította magán az öltönyt.
Noha épp az előbb élte át élete egyik legelsöprőbb orgazmusát, egy perccel később máris újra meg tudta volna baszni Miát, amint kilépett a mosdóból. Nagy levegőt vett, és visszament az íróasztalához. Elhatározta, hogy önmérsékletet tanúsít, és nem fogja vadállat módjára újra lerohanni.
Amikor rápillantott a naptárra, eszébe jutott, hogy még nem szólt a párizsi útról. Meg akarta lepni Miát, és remélte, hogy olyan lelkes lesz, mint ahogy elképzelte.
– Jövő héten Párizsba megyek, üzleti útra – jegyezte meg lazán. Mia felpillantott.
– Ó, és meddig leszel távol? Vajon csalódottság bujkált a hangjában, vagy csak ő képzelte bele? Nem tudta megállni, és elmosolyodott.
– Te is velem jössz. Mia szeme tágra nyílt.
– Tényleg?
– Igen. Hétfőn délután repülünk. Az útleveled még érvényes, ugye?
– Igen, természetesen.
Mia hangja izgatott volt, az arca boldogságtól ragyogott.
– A hétvégét együtt töltjük. Elviszlek vásárolni, hogy mindened meglegyen az útra.
Mia egy pillanatra habozott. Nem tudta eldönteni, hogy lelkifurdalást lát rajta, vagy csak kerülte a tekintetét. Összevonta a szemöldökét, úgy figyelte, és várta, mit fog mondani.
– Péntek estére programom van – bökte ki Mia bátortalanul.
– Már korábban megbeszéltem. Úgy értem, még azelőtt, hogy te és én…
Már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, milyen programja van. Jogában állt volna. De Mia olyan zavarban volt, hogy nem akarta sarokba szorítani, sem hazugságra kényszeríteni.
– Csak a péntek estéről van szó? – kérdezte. Mia bólintott.
– Rendben. De szombat reggel gyere a lakásomra. Velem töltöd a hétvégét és hétfőn délután elrepülünk Párizsba. Mia megkönnyebbülten pillantott fel, és újra felderült az arca.
– Alig várom! Párizs annyira izgalmasan hangzik! Lesz időnk egy kis városnézésre is?
Megint elmosolyodott kislányos lelkesedésén.
– Valószínűleg nem, de majd meglátjuk.
Csörgött a telefonja és az órájára pillantott. Elszaladt az idő, és ez már a konferenciahívás volt, amelyre várt.
Intett Miának, hogy folytassa a munkát, aztán kényelmesen hátradőlt a székében, mielőtt felvette a telefont.